|
Székesfehérvárt, a kiegyezés után, a történelmi múlt iránt fellángolt romantikus lelkesedés időszakában nem volt nehéz híveket, támogatókat találni a helyi történelem ápolására. Nemcsak Szent István, Nagy Lajos, Mátyás király sírjai, a városhoz kapcsolódó országos események játszottak ebben szerepet, de Henszlmann Imre ásatásai is, amelyek történelmünk egyik legfontosabb emlékének, a királyi bazilikának maradványait tárták fel.
Korabeli metszet a 1862-es székesfehérvári ásatásokról Henszlmann Imre 1813-1888
Rövid, lelkes előkészületek után a Fejér megyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet 1873. október 27-én tartotta alakuló közgyűlését. A társulat ekkor 137 tagot tartott nyilván, megyei főnemeseket, tekintélyes polgárokat, közéleti személyiségeket, püspököket, a klérus számottevő tagjait, köztük Rónay Jácint püspök, Czobor Béla egyetemi tanár, Károly János. Az elért eredmények azonban csak két rövid periódushoz fűződtek, az 1873-85. és 1892-93. évekhez, amikor lelkes és segítőkész főispán állt a megye élén.
Marosi Arnold 1873-1939
 A századfordulótól az Egyletből már csak gyűjteménye maradt fenn. A múzeumügy akkor éledt újjá a megyében és a városban, amikor 1909 őszén Marosi Arnold cisztercita tanárt Pécsről, ahol újjászervezte a városi múzeumot, Székesfehérvárra helyezték. Marosi szinte néhány hét alatt mindenkit meggyőzött arról, hogy Fejér megye és Székesfehérvár nem létezhet tovább múzeum nélkül, amely egy évvel később, 1911. május 14-én meg is nyílt az Iskola utca 16. számú házban bérelt helyiségekben. A későbbiekben soha meg nem közelíthető anyagi feltételek intenzív múzeumi tevékenységet tettek lehetővé. Marosi az 1910 és 1939 elején bekövetkezett halála között eltelt időben számtalan leletmentést végzett, amelyek közül kiemelkedő a pákozdi hatalmas bronzkori földvár, az első táci ásatások, a csákvári késő római temető, a nagy csákberényi és az előszállási avar kori temetőkben végzett kutatások. Ő kezdeményezte a székesfehérvári bazilika új ásatását is az 1936-38. években. Ő vetette meg a múzeum néprajzi, várostörténeti, antropológiai és természettudományi gyűjteményét is. E tevékenységét tudományos és népszerű cikkekkel, az 1931-39 között rendszeresen megjelenő Székesfehérvári Szemle kiadásával, előadások tartásával tette teljessé.
Fitz Jenő 1921-2011
1921-ben született, a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett. A Klasszika Archeológiai Intézet gyakornoka, majd tanársegéde volt. 1949-ben Székesfehérvárra került a Szent István Király Múzeum igazgatójaként. A megyei múzeumi rendszer kialakításától, 1962-től nyugalomba vonulásáig, 1985-ig állt intézményünk, a megyei múzeumigazgatóság élén.
Munkásságát számos más jelentős szakmai kitüntetés mellett 1995-ben Móra Ferenc-díjjal, 1997-ben Széchenyi-díjjal, 2001-ben Forster Gyula-díjjal jutalmazták. Helyi megbecsültségét, közéleti és tudományos munkásságának elismerését jelzi 1990-ben a Deák Dénes-díj, 1993-ben a Fejér Megye Díszpolgára, 1994-ben a Székesfehérvár Díszpolgára kitüntető cím, 2008-ban pedig az Érdy János-díj. 2005-ben Magyar Örökség-díjat kapott.
A szakmai elismerések nemzetközi jelentőségű ókortudományi munkásságát, számos szaktudományos nemzetközi és országos testületben végzett munkáját ismerték el. Többek között tagja volt a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, a Magyar Numizmatikai Társulatnak, az Ókortudományi Társaságnak, a Nemzetközi Görög-Latin Epigráfiai Társaságnak, az Osztrák- illetve a Német Régészeti Intézetnek. Jeles szaklapok, illetve évtizedeken át évkönyvünk, az Alba Regia szerkesztője volt. Az 1960-ban elindított évkönyvnek 22 évfolyama jelent meg Fitz Jenő szerkesztésében.
Igen jelentős a múzeumi szervezethez, kiállításokhoz, rendezvényekhez, illetve a népszerűsítő tudományos publikációkhoz kapcsolódó kiadói tevékenysége. Mindezen műfajokban maga járt elöl jó példával, s ugyanakkor az 1955-ben megindított sorozatokkal, az István Király Múzeum Közleményei A, B, C és D. sorozattal meg is teremtette mások számára is a publikálási lehetőséget.
A második ezredfordulóig Fitz Jenőnek több mint hatszáz különböző publikációja jelent meg: ezek között ismertetések és idegen nyelvű több kötetes művek egyaránt szerepelnek.
Kutatásai középpontjában a római birodalom története, közigazgatás-története, a Pannóniában és a többi Duna-menti provinciában létrehozott polgári és katonai szervezet felépítésének és működésének tanulmányozása állt. Epigráfiai, numizmatikai és régészeti vizsgálatok eredményeit összegezte. Ebből a szempontból kiemelkedő négy kötetes műve Pannónia római korbeli közigazgatásáról (Die Verwaltung Pannoniens in der Römerzeit, 1993-1995.). 1999-ben adták ki Pannónia születése című művét. A Pannonok évszázada című könyvéért 1983-ban Nívódíjat kapott. Három szakmai és a nemzetközi tudományos kapcsolatok szempontjából elsőrendű fontosságú nemzetközi kongresszust szervezett 1976 és 1992 között Székesfehérváron, azoknak a szakmai konferenciáknak a száma pedig, amelyeken előadóként vett részt, szinte megszámlálhatatlan. Hosszabb külföldi tanulmányútjai Rómába, Princetonba és Heidelbergbe vezettek.
Múzeumszervezői életműve Marosi Arnold múzeumalapító munkásságának méltó folytatója. Igazgatósága alatt megyei intézménnyé, területi múzeum és szabadtéri múzeum, valamint kiállító helyek fenntartójává, tudományos kutatóhellyé, nemzetközileg is megbecsült műhellyé vált múzeumunk. Jellemzőek a számok: a múzeumot mintegy 40 ezres műtárgyszámmal vette át, nyugalomba vonulásakor az általunk őrzött műtárgyak száma a másfél millióhoz közelített.
Fitz Jenő múzeumigazgatói művéhez nemzetközileg is jelentős kiállítási program fűződik, csúcsán az 1993-ban elnyert UNESCO és az Európa Tanács által megítélt Év Múzeuma-díj. Ismertté váltunk ugyanakkor a Csontváry-kiállításról, a gorsiumi Floraliáról, illetve a színházi játékokról is. Sok kellemes nyári zenei alkalmat kínált a Budenz-ház 1965-ös megnyitása után a Tátrai Vonósnégyes hangverseny-sorozata. Mindezen ügyekben, ahogy a tudományos munkában is Petress Éva munkája nélkülözhetetlen alapot, hátteret jelentett.
Marosi Arnold nyomdokain Fitz Jenő folytatta és a feltárások évtizedei alatt, 1958-tól alakította ki Gorsium szabadtéri múzeumát, vezette a kiemelkedő jelentőségű ásatásokat és szervezte a műemléki rekonstrukciót. Itteni munkájáért már 1970-ben nívódíjat kapott.
Székesfehérvár történeti kérdéseinek feltárásában is úttörő jellegű munkát végzett. 1955-től rendszeresen foglalkozott a középkori királyi város különböző kérdéseivel, helyrajzával. Várostörténeti- és idegenforgalmi vezetőinek több kötetét használták a városba látogatók. Múzeumigazgatóként szervezte a Prépostsági templom újabb ásatásait, az itt talált embertani leletek vizsgálatát.
Egyetemi oktatói pályáján régészek és művészettörténészek generációit nevelte, hiszen 1994-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az ókori művészet tárgy előadója volt. A múzeum élén töltött majd négy évtized alatt múzeumi szakemberek számára jelentett példát tudományos és tudományszervezői munkássága, szakmai tisztessége.
 Marosi halálával véget ért a Múzeumegyesület támogatásával működő múzeum virágkora. A háború, a front háromszoros váltása a múzeumépületben jelentős károkat okozott, a gyűjtemények azonban sértetlenek maradtak. 1949-ben, a "fordulat évét" követően a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatótanácsa Fitz Jenőt helyezte át, a néhány évig Fehérváron igazgató Fülep Ferenc utódaként Székesfehérvárra. Fitz Jenő négy évtizedes igazgatói működése alatt alakult ki a mai megyei múzeumi szervezet: tudományos osztályok, könyvtár, kiállítóhelyek, műhelyek, s vált az István Király Múzeum a hazai muzeológia egyik meghatározó helyszínévé, s nemzetközileg is ismertté. A központi támogatás korszerű raktárak kialakítását, nyilvántartás bevezetését tette lehetővé, és fedezte az egyre szaporodó leletmentések költségeit. A kutatói létszám 1956-ig három főre emelkedett: két régész mellett egy néprajzos tevékenykedett a megyében.
A múzeumi kiadványok újjáteremtése egy ajándékba kapott sokszorosítógéppel indult meg, az első katalógusok, tudományos kiadványok, népszerűsítő füzetek megjelentetése mellett kísérlet történt a Székesfehérvári Szemle felújítására is. 1955-ben megalakult a Múzeum Baráti Kör, ennek támogatása lehetővé tette a kiadványok nyomdai előállítását az István Király Múzeum Közleményei sorozataiban. A múzeumban folyó tudományos munkát elismerve, minisztériumi támogatással, 1960-ban megindulhatott a múzeum tudományos évkönyvének, az Alba Regia-nak kiadása. Az évkönyv kezdettől fogva német, francia, angol és olasz nyelven közölt tanulmányokat. Ez nemzetközi rangú intézménynyé tette a múzeumot, a külföldön is számon tartott magyar periodikák egyikévé az évkönyvet.
 |
 |
 |
Székesfehérvári Szemle
III-IV., 1934 |
Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis IV-V., 1965 |
István Király Múzeum Közleményei. A sorozat 30. szám, 1991 |
Az 1962-ben a vidéki múzeumok megyei szervezetekbe vonva a megyei tanácsok hatáskörébe kerültek. Fejér megyében az István Király Múzeum mellett a dunaújvárosi Intercisa Múzeum és egy sor vidéki emlékház, kiállítás (Gárdony, Kápolnásnyék, Martonvásár, Vál, Csákvár, Cece, Sukoró, Szabadbatytyán, Pákozd, Füle) lett a megyei szervezet a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága része. A tanácsosítás előnyei a korszak első felében jelentkeztek. Többszörösére nőtt a költségvetés, a szervezet létszáma, a tudományos és a kulturális tevékenység. A megváltozott feltételek hoszszú távú igényes programok megszervezését és végrehajtását tették lehetővé. Gorsium több évtizedes kutatása mellett jelentős ásatási programok bontakoztak ki.
A tudományos tevékenység mellett a múzeum másik erőssége a kiállítási program lett. Az indítást a Csontváry-kiállítás adta. Az országos figyelem tette lehetővé, hogy további, hasonló érdeklődésre számító kiállítás-sorozatok és rendezvények indulhassanak meg, és évtizedeken át országos közönséget vonzanak. Az egyik fontos sorozat a századfordulótól kezdődően a magyar képzőművészet főbb állomásait mutatta be, hozzá csatlakozó kamara-kiállításokkal, előadásokkal, hangversenyekkel.
A néprajzi sorozat, a Néprajzi Múzeummal közösen, kiemelkedő jelentőségű témakörökből adott bemutatókat. A negyedik nagy sorozat régészeti és történeti témákból adott országos - római viszonylatban pannoniai - áttekintést.
A kiállítások mellett a múzeumi közművelődésnek számos magas színvonalú formája alakult ki, előadás-sorozatok, hangversenyek, a gorsiumi nyári játékok.
A megyei múzeum gyűjteménye a 80-as évek elején meghaladta az egymillió tárgyat, ezzel az ország három legnagyobb gyűjteményének egyike lett. Székesfehérvárott a régi múzeumépület mellett számos új létesítmény - a Csók István Képtár, a Budenz-ház, a Fekete Sas Patika, a Schaár-gyűjtemény, a Várostörténeti Múzeum, a Palotavárosi Skanzen - gyarapította a kiállítási felületeket. Nagyobb arányú bővítést jelentett az egykori jezsuita rendház birtokba vétele.
| Az épület földszinti folyosóján lehetőség nyílt a római kőtár bemutatására, az emeleten új régészeti kiállítás készült, amely AZ ÉV EURÓPAI MÚZEUMA-díj KÜLÖNDÍJÁT (EUROPEAN MUSEUM OF THE YEARS AWARD - SPECIAL COMMENDATION 1993) nyerte el 1993-ban. |
 |
A köztudatban Szent István Király Múzeumként élő intézmény ma valójában a Fejér Megyei Önkormányzat fenntartásában működő Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága alá tartozó, mintegy 19 kiállító- és kutatóhelyből álló intézményrendszer. Kilenc székesfehérvári, valamint tíz Fejér megyei kiállítóhelyet foglal magában. A múzeum négy tudományterület leletanyagait gyűjti, rendszerezi, kutatja és mutatja be az érdeklődő látogatóknak. Hét régészeti jellegű kiállítása működik Székesfehérváron, Dunaújvárosban és Tác/Gorsiumban. A néprajz emlékei négy, a történettudomány gyűjtései kettő, a képző és iparművészet hat kiállításban van jelen.
A múzeum küldetése a régészet, a néprajz, a képző- és iparművészet, a helytörténet tárgyi és szellemi örökségének gyűjtése, feldolgozása, kutatása, konzerválása, megőrzése és bemutatása. A múzeum kitűzött célja, hogy a múlt emlékeit, az abból kibomló ismereteket, a jelenben folyamatosan életre keltő művészetet oly módon tárja a látogatók elé, hogy az számukra izgalmas, érthető, élvezhető "időutazást" jelentsen, s hozzájáruljon jelenünk árnyaltabb megértéséhez.
|
|
INTERCISA MÚZEUM DUNAÚJVÁROS
VÖRÖSMARTY MÚZEUM KÁPOLNÁSNYÉK
PÁKOZDI CSATA MÚZEUM PÁKOZD
GÓTIKUS LAKÓTORONY SZABADBATTYÁN
|
|
|
|