A kiállított téglák története az 1700-as évekig, a török hódoltság végén kezdődő nagy újjáépítések korszakáig nyúlik viszsza. A kutatások szerint a megye 107 településen, 145 téglaégető kemence működött, ebből egyedül Székesfehérváron 17. A műhelyek között voltak városi-, főúri tulajdonú és a várostól bérelt vagy ajándékba kapott egyházi (ferences, karmelita) téglaégetők.
Az egyes téglaégetők monogramjaikkal, ábráikkal különböztették meg magukat egymástól. A székesfehérvári téglákon például, német telepeseknek köszönhetően kb. száz éven át az "S W" (Stuhl Weissenburg) rövidítése szerepelt. Ezek a jelzések sokat segítenek a régészeknek abban, hogy meghatározzák egy-egy épület, falmaradvány korát.
A téglatörténeti gyűjtemény öszszeállítója és a kiállítás rendezője Dr. Siklósi Gyula C.Sc. sok éven át kutatta és gyűjtötte a Fejér megyei téglákat. Kutatómunkáját számos magángyűjtő is segítette. Monogramok, betű- és ábratípusok szerint, történeti adatok, térképek, birtoktörténet alapján értékelte és lajstromozta a feltárt leleteket. A Szent István Király Múzeum állandó kiállításán megtekinthető egyedülálló, mintegy 800 darabos gyűjtemény a megye csaknem minden települését felöleli.