
Schaár Erzsébet 1908. július 27-én született Budafokon.
Művészeti tanulmányokat 1924 és 26 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott, ahol Kisfaludi Stróbl Zsigmond volt a mestere.
Kiállításokon 1926-tól szerepelt rendszeresen műveivel, főleg portrékkal.1935-ben házasságot kötött Vilt Tibor szobrászművészszel. 1960-ban a budapesti Műcsarnokban önálló kiállításon mutatta be portréit, melylyel feltűnő sikert aratott.
A hatvanas évek elejétől mind több állami megbízást kapott, eleinte inkább csak portrékra, később közterületi alkotásokra is. E munkái közül kiemelkedik a tihanyi Halbiológiai Intézet előtt álló "Tudosók" című kompozíciója (1968-70). Művészi pályáján a hatvanas évek közepén következett be erős változás, aminek első eredményeit 1966-os székesfehérvári kiállításán ismerte meg a közönség.
1970-ben ismét a Műcsarnokban mutatkozott be, ahol először állította ki hungarocellből alakított monumentális kompozícióit. 1974-ben a székesfehérvári Csók István Képtárban komponálta és állította ki az életművét is öszszefoglaló "Utca" című hatalmas munkáját.
A hatvanas évektől munkái külföldi kiállításokra is eljutottak. 1966-ban a bécsi Collegium Hungaricumban kisplasztikáit állították ki. 1967-ben részt vett az Antwerpen melletti Middelheim szabadtéri szobrászati biennáléján. 1972-ben Antwerpenben és Gentben volt nagysikerű önálló kiállítása. Halála előtt nem sokkal, 1975-ben Luzernben mutatta be a Kunstmuseum termeiben "Utca" című kompozíciójának egy újabb koncepciójú változatát. 1977-ben Duisburgban, a Wilhelm Lechmbruck Múzeumban Vilt Tibor munkáival együtt állították ki életművének válogatott, retrospektív anyagát. 1932-ben első önálló kiállítása után nyerte el a fiatal művészek számára alapított Szinyei-díjat. 1960-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1972-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címet.
Schaár Erzsébet 1975. augusztus 29-én Budapesten halt meg.