Szőgyény-Marich László 1806-1893
A Fe­jér­me­gyei és Szé­kes­fe­jér­vár Vá­rosi Tör­té­nel­mi s Ré­gé­sze­ti Egy­let meg­ala­pí­tá­sá­nak gon­do­la­ta 1871-ben ve­tő­dött fel. A szer­ve­ző­dés el­in­dí­tó­ja egy új­ság­cikk volt, me­lyet a me­gyei al­jegy­ző, Haty­tyúffy De­zső a he­lyi saj­tó­ban adott köz­re 1871. jú­ni­us 11-én. A "Né­hány szó egy lé­te­sí­ten­dő ré­gi­ség­gyűj­te­mény ügyé­ben" cím­mel meg­je­lent köz­le­mény szé­les­kö­rű tár­sa­dal­mi ér­dek­lő­dést vál­tott ki, s nagy­ará­nyú moz­gal­mat in­dí­tott el az egy­let meg­ala­pí­tá­sa ér­de­ké­ben. Az ado­má­nyok­nak kö­szön­he­tő­en több be­cses ré­gi­ség gyűlt ösz­sze, így az 1873. ok­tó­ber 27-én tar­tott el­ső köz­gyű­lé­sen már 1205 db érem és 48 db kü­lön­fé­le tárgy aján­dé­ko­zá­sá­ról szá­mol­ha­tott be a me­gyei fő­jegy­ző, Fe­ke­te Já­nos. A 48 db kü­lön­fé­le tárgy kö­zött ta­lál­ha­tó az el­ső könyv­tá­ri aján­dék, egy se­lyem­re nyo­mott szín­lap, me­lyet Fors­ter Jó­zsef, a Szé­kes­fe­jér­vár cí­mű új­ság szer­kesz­tő­je és ki­adó­tu­laj­do­no­sa még 1871-ben ado­má­nyo­zott az ala­ku­ló ré­gi­ség­tár­nak.
A köz­gyű­lé­sen el­fo­ga­dott alap­sza­bály hár­mas célt tű­zött az új tár­su­lat elé: "A fe­jér­vár­me­gyei és szé­kes­fe­hér­vá­ri múl­tat fel­de­rí­te­ni, a mű­ré­gi­sé­ge­ket ösz­sze­gyűj­te­ni és egy Szé­kes­fe­jér­vá­rott ál­lí­tan­dó me­gyei és vá­rosi ré­gi­ség-, le­vél-, és könyv­tár­ban össz­pon­to­sí­ta­ni, ki­ál­lí­ta­ni". Az egy­let 137 ta­got tar­tott nyil­ván, vol­tak kö­zöt­tük me­gyei fő­ne­me­sek, bir­to­ko­sok, te­kin­té­lyes vá­rosi pol­gá­rok, köz­éle­ti em­be­rek, és je­les egy­há­zi sze­mé­lyi­sé­gek. A tisz­te­let­be­li ta­gok so­rá­ban több ki­emel­ke­dő tör­té­net­író ne­vét ta­lál­juk. Az el­nö­ki te­en­dő­ket a fő­is­pán, Sző­gyén-­Ma­rich Lász­ló lát­ta el, al­el­nök Kő­nig Mór apát­ka­no­nok és Ju­ra­szek Fe­renc vá­rosi fő­jegy­ző, jegy­ző Haty­tyúffy De­zső volt. Tit­kár­ként, egy­ben ré­gi­ség­tá­rőr­ként Fe­ke­te Já­nos vál­lalt sze­re­pet.
Kő­nig Mór meg­vá­lasz­tá­sa után az egy­let­nek aján­dé­koz­ta ma­gán­gyűj­te­mé­nyét, amely 443 érem­ből, 6 pa­pír­pénz­ből és 18 db 1848-49-es nyom­tat­vány­ból állt. Kez­det­ben az egy­let tő­ké­vel nem ren­del­ke­zett - a tag­dí­jak ösz­sze­ge csak az ad­mi­niszt­rá­ci­ós költ­sé­gek­re és mi­ni­má­lis tech­ni­kai fel­sze­re­lés­re volt elég -, így a gyűj­te­mény aján­dé­ko­zás út­ján gya­ra­po­dott. A leg­ér­té­ke­sebb köny­ve­ket Ger­sits Fe­renc, Sző­gyény-­Ma­rich Lász­ló, Bó­né Gé­za, Schwarcz Gyu­la ado­mány­oz­ta. Ger­sits Fe­renc por­tu­gá­li­ai ki­rá­lyi ka­ma­rás egyik aján­dé­ka ma is a könyv­tár leg­szebb da­rab­ja. Az 1516-os pá­ri­zsi ki­adá­sú per­ga­men­re nyom­ta­tott hó­rás­könyv ko­moly el­is­me­rést szer­zett a ré­gi­ség­tár­nak 1882-ben, sze­re­pelt ugyan­is a Bu­da­pes­ten ren­de­zett könyv­ki­ál­lí­tá­son, és dísz­ok­le­vél­ben ré­sze­sült. Sző­gyény-­Ma­rich Lász­ló kö­zel száz ér­té­kes kö­tet­tel, Bó­né Gé­za és Schwarz Gyu­la né­hány an­tik­vá­val és ré­gi ma­gyar könyv­vel gya­ra­pí­tot­ta az ál­lo­mányt, amely az el­ső év­könyv sze­rint 1885-ben "mint­egy 300 könyv­ből" állt.
A ré­gi­ség­tár az 1880-as évek má­so­dik fe­lé­től már csak ke­vés tárgy­gyal gya­ra­po­dott. A gyűj­te­mény ked­ve­zőt­len el­he­lye­zé­se, az 1884-ben be­kö­vet­ke­zett fő­is­pán vál­to­zás és szá­mos te­vé­keny tag (Fe­ke­te Já­nos, Kő­nig Mór, Pa­u­er Já­nos, Sző­gyény-­Ma­rich Lász­ló) ha­lá­la után a kez­de­ti lel­ke­se­dés szű­nő­ben volt. En­nek el­le­né­re el­mond­hat­juk, hogy a meg­ala­ku­lás­kor ki­tű­zött cé­lo­kat a ta­gok meg­va­ló­sí­tot­ták: szá­mos hely­tör­té­ne­ti dol­go­za­tot és két év­köny­vet je­len­tet­tek meg, s az egy­let meg­bí­zá­sá­ból író­dott Ká­roly Já­nos öt kö­te­tes mo­no­grá­fi­á­ja, amely a mai na­pig egye­dü­li ösz­sze­fog­la­lá­sa Fej­ér me­gye tör­té­ne­té­nek.
1896-ban Haty­tyúffy De­zső - aki Fe­ke­te Já­nos ha­lá­la után a tit­ká­ri te­en­dő­ket lát­ta el - le­mon­dott tisz­té­ről, s a ré­gi­ség­tár gaz­dát­la­nul ma­radt. A tár­gya­kat a me­gye­ház föld­szint­jé­re szál­lí­tot­ták, ahol azok las­san "rom­lás­nak in­dul­tak" a ned­ves, do­hos, szel­lő­zet­len he­lyi­sé­gek­ben.

Marosi Arnold 1873-1939
A holt­pon­ton lé­vő mú­ze­um­ügy hely­ze­té­ben Ma­ro­si Ar­nold Szé­kes­fe­hér­vár­ra ke­rü­lé­sé­vel gyö­ke­res vál­to­zás kö­vet­ke­zett be. A fi­a­tal, te­het­sé­ges, sok­ol­da­lú cisz­ter ta­nár ko­moly mú­ze­u­mi ta­pasz­ta­la­tok­kal ke­rült a vá­ros­ba, hisz pé­csi ta­nár­ko­dá­sa ide­jén ő szer­vez­te új­já a Pécs-­Ba­ra­nya Vár­me­gyei Mú­ze­um­egye­sü­le­tet. 1909-ben Szé­kes­fe­hér­vá­rott egy po­ro­so­dó gyűj­te­ményt s né­hány lel­kes lo­kál­pat­ri­ó­tát ta­lált. Szer­ve­ző­mun­ká­já­nak kö­szön­he­tő­en 1910 áp­ri­li­sá­ban meg­ala­kult a Fe­jér­vár­me­gyei és Szé­kes­fe­hér­vá­ri Mú­ze­um­egye­sü­let, amely át­vet­te a ré­gé­sze­ti egy­let gyűj­te­mé­nyét és 3876 ko­ro­na tő­ké­jét. Az igaz­ga­tó Ma­ro­si Ar­nold az el­nök Szé­ché­nyi Vik­tor fő­is­pán lett. A tisz­ti­kar tag­jai vol­tak La­usch­mann Gyu­la tisz­ti­fő­or­vos, Ká­roly Já­nos nagy­pré­post, Sa­á­ra Gyu­la pol­gár­mes­ter és Szűts Je­nő vár­me­gyei al­is­pán.
Ma­ro­si Ar­nold el­ső te­en­dő­je az egy­let­től át­vett tár­gyak be­lel­tá­ro­zá­sa és kon­zer­vá­lá­sa volt. Eb­ben a mun­ká­ban Phi­lipp Ist­ván a cisz­ter gim­ná­zi­um rajz­ta­ná­ra volt se­gít­sé­gé­re. A tár­gya­kat meg­szá­moz­ták s váz­la­tok­kal il­luszt­rált törzs­köny­vet ál­lí­tot­tak ösz­sze, szak­sze­rű pon­tos­ság­gal. A ren­de­zés so­rán a tár­gya­kat te­ma­ti­ku­san cso­por­to­sí­tot­ták s ki­ala­kí­tot­ták a ré­gé­sze­ti, nép­raj­zi és ipar­mű­vé­sze­ti, va­la­mint a könyv­tá­ri osz­tályt. A könyv­tá­ri anyag ren­de­zé­sét Ma­ro­si Ar­nold sze­mé­lye­sen vé­gez­te. A fo­lya­ma­to­san ér­ke­ző aján­dé­kok mel­lett az ál­lo­mányt ő már rend­sze­res vá­sár­lás­sal is fej­lesz­tet­te. A rend­kí­vül jó anya­gi fel­té­te­lek, az ál­lam­se­gély le­he­tő­vé tet­te, hogy a tel­jes­ség igé­nyé­vel sze­rez­ze be a leg­fon­to­sabb ré­gé­sze­ti, tör­té­nel­mi, nép­raj­zi, mű­vé­szet­tör­té­ne­ti mű­ve­ket és szak­fo­lyó­ira­to­kat. 1913-ban pl. 273 kö­tet könyv, 498 db ap­ró­nyom­tat­vány, 6 tér­kép, 1300 ok­irat és 40 db egyéb könyv­tá­ri anyag ke­rült lel­tá­ro­zás­ra, a törzs­ál­lo­mány ek­kor 3807 db volt. Eb­ben az év­ben 342 ko­ro­nát köl­töt­tek könyv­be­szer­zés­re, ugyan­ak­kor a bú­to­ro­zás­ra és fel­sze­re­lés­re for­dí­tott ösz­szeg jó­val ke­ve­sebb mint en­nek a fe­le, csak 142 ko­ro­na volt. A mú­ze­um fel­sze­re­lé­sé­nek és tár­gya­i­nak becs­ér­ték­ét 25 ezer ko­ro­ná­ban ál­la­pí­tot­ták meg.
Ma­ro­si és lel­kes mun­ka­tár­sai fi­gye­lem­mel kí­sér­tek min­dent, ami a mú­ze­um szá­má­ra fon­tos le­he­tett, így több al­ka­lom­mal tud­ták meg­aka­dá­lyoz­ni mű­tár­gyak el­kal­ló­dá­sát. Szá­mos fel­osz­ló egye­sü­let, tes­tü­let nyom­tat­vá­nya­it sze­rez­ték meg, ma­gán­gyűj­tők örö­kö­se­it ku­tat­ták fel, hogy meg­vá­sá­rol­ják e gyűj­te­mé­nye­ket. Eb­ben az idő­ben a he­lyi szer­zők rend­sze­re­sen meg­küld­ték mű­ve­i­ket a mú­ze­u­mi könyv­tár­nak, amely 1945-ig a he­lyi nyom­dák­tól (Szám­mer csa­lád, Csi­táry csa­lád, Deb­rec­ze­nyi csa­lád, Sin­ger nyom­da, Eis­ler nyom­da, Egy­ház­me­gyei nyom­da) "kö­te­les­pél­dányt" ka­pott. Az egye­sü­let­nek tag­ja volt Hec­ke­nast Kál­mán, a Szám­mer nyom­da ak­ko­ri tu­laj­do­no­sa, az ő jó­vol­tá­ból több 19. szá­za­di he­lyi nyom­da­ter­mék is a könyv­tár­ba ke­rült. En­nek kö­szön­he­tő, hogy eb­ben a könyv­tár­ban ta­lál­ha­tó Szé­kes­fe­hér­vár leg­gaz­da­gabb hely­tör­té­ne­ti gyűj­te­mé­nye. Szá­mos el­kal­ló­dott ap­ró­nyom­tat­vány (is­ko­lai ér­te­sí­tők, egy­le­ti év­köny­vek, zár­szám­adás­ok stb.) csak itt lel­he­tő fel, kö­zöt­tük sok olyan nyom­da­ter­mék, amely or­szá­gos bib­lio­grá­fi­ák­ban sem sze­re­pel.
A he­lyi vo­nat­ko­zá­sú mű­vek mel­lett a ré­gi könyv­gyűj­te­mény is to­vább gya­ra­po­dott. Az aján­dé­kok kö­zött em­lí­tés­re mél­tó az ado­nyi rác temp­lom­ból szár­ma­zó ci­rill be­tűs szer­tar­tás­könyv-­együt­tes, a cisz­ter gim­ná­zi­um if­jú­sá­gi könyv­tá­rá­nak, La­usch­mann Gyu­la örö­kö­se­i­nek, Fan­ta Adolf örö­kö­se­i­nek és Blau Ar­nold föld­bi­to­kos­nak az ado­má­nya, va­la­mint Pro­hász­ka Ot­to­kár püs­pök ha­gya­té­ka. A ci­rill be­tűs szer­tar­tás­köny­vek kö­zött igen fi­gye­lem­re­mél­tó egy 1597-es kel­te­zé­sű il­lu­mi­nált kó­dex, a Tet­ra­e­van­ge­li­um, mely­nek il­luszt­rá­ci­ó­it a je­les fres­kó­fes­tő, Szta­hin­ja pres­bi­ter ké­szí­tet­te. 1913-ban Gé­me­si Ká­roly aján­dé­ka­ként ke­rült a könyv­tár­ba.
Ma­ro­si Ar­nold há­rom év­ti­ze­des te­vé­keny­sé­gé­vel nem­csak a mú­ze­u­mot emel­te a ha­zai vi­dé­ki mú­ze­u­mok so­rá­ban a leg­job­ban mű­kö­dők kö­zé, ha­nem a tu­do­má­nyos mun­ka hát­te­ré­ül egy olyan könyv­tá­rat is lét­re­ho­zott, amely meg­te­rem­tet­te az ala­pot a me­gye és a vá­ros múlt­já­nak ku­ta­tá­sá­hoz, fel­dol­go­zá­sá­hoz. Ma­ro­si Ar­nold 1939-ben hunyt el, a mú­ze­um meg­bí­zott igaz­ga­tó­ja ek­kor Dor­muth Ár­pád gim­ná­zi­u­mi ta­nár lett. Eb­ben az év­ben a könyv­tár ál­lo­má­nya már 22694 db, az évi gya­ra­po­dás pe­dig 1006 db volt. 1939-ben je­lent meg utol­já­ra az egye­sü­let ki­ad­vá­nya a Szé­kes­fe­hér­vá­ri Szem­le, amely 1931-től a hely­tör­té­net­írás szak­ava­tott fó­ru­ma volt, és a mú­ze­u­mi élet ese­mé­nye­it is fo­lya­ma­to­san rög­zí­tet­te.

Fitz Jenő 1921-211
A vi­lág­há­bo­rút a gyűj­te­mény na­gyobb vesz­te­sé­gek nél­kül vé­szel­te át, de Dor­muth Ár­pád nyu­gat­ra me­ne­kü­lé­se mi­att a mú­ze­um ve­ze­tő nél­kül ma­radt. A ké­sőb­bi igaz­ga­tók szin­te pénz és tá­mo­ga­tás nél­kül dol­goz­tak, az újabb fel­len­dü­lés csak dr. Fitz Je­nő Szé­kes­fe­hér­vár­ra ke­rü­lé­sé­vel kö­vet­ke­zett be. Mi­vel a mú­ze­um­egye­sü­let ide­jé­ben a kü­lön­bö­ző gyűj­te­mé­nyek egy kö­zös lel­tár­könyv­ben vol­tak nyíl­ván tart­va az új igaz­ga­tó te­vé­keny­sé­ge is­mét vá­lo­ga­tás­sal és lel­tá­ro­zás­sal kez­dő­dött. Új gyűj­te­mény­ként - rész­ben a könyv­tár anya­gá­ból - meg­ala­kult az új­kor­tör­té­ne­ti osz­tály. Itt nyer­tek el­he­lye­zést az ok­le­ve­lek, tér­ké­pek, pla­ká­tok, fény­ké­pek, szór­vány új­ság­szá­mok és egyéb ap­ró­nyom­tat­vá­nyok. Az új lel­tár­könyv ta­nú­sá­ga sze­rint a könyv­tár ál­lo­má­nya je­len­tő­sen csök­kent, 1957-ben már csak 10758 könyv­tá­ri egy­ség volt. Pe­dig eb­ben az idő­ben több pusz­tu­lás­ra ítélt kas­tély könyv­tá­ri tö­re­dé­ké­vel gya­ra­po­dott, töb­bek kö­zött a pol­gár­di Bat­thyá­ny kas­tély, a ve­re­bi Végh kas­tély meg­men­tett kö­te­te­i­vel, va­la­mint a szé­kes­fe­hér­vá­ri cisz­ter­ci könyv­tár köny­ve­i­vel.
Az 1960-as évek­től kez­dő­dő­en a könyv­tár ál­lo­mány­gya­ra­pí­tá­sá­ra új le­he­tő­sé­get ka­pott. A mú­ze­um tu­do­má­nyos ki­ad­vá­nya­it már 1958-ban meg­küld­te azok­nak a kül­föl­di in­téz­mé­nyek­nek, ame­lyek­ben ér­dek­lő­dés­re tart­hat­tak szá­mot. E kö­te­te­kért vi­szon­zá­sul 1958-59-ben 10 or­szág 25 in­téz­mé­nye kül­dött köny­ve­ket és fo­lyó­irat év­fo­lya­mo­kat. 1960-ban meg­je­lent az Al­ba Re­gia év­könyv, és az el­kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek­ben az in­téz­mény szá­mos kon­fe­ren­ci­át, nagy ki­ál­lí­tást ren­de­zett. Az ide­gen nyel­vű év­köny­vek, tu­do­má­nyos ki­ad­vány­ok, ki­ál­lí­tá­si ka­ta­ló­gu­sok meg­je­len­te­té­se szé­les­kö­rű ha­zai és nem­zet­kö­zi ki­ad­vány­cse­rét tett le­he­tő­vé, s ez a ki­ad­vány­cse­re a könyv­tá­rat, el­ső­sor­ban ré­gé­sze­ti vo­nat­ko­zás­ban or­szá­gos szint­re emel­te, de hoz­zá­já­rult a mű­vé­szet­tör­té­ne­ti, tör­té­ne­ti és nép­raj­zi szak­iro­da­lom nagy­mér­té­kű gya­ra­pí­tá­sá­hoz is. A könyv­tár ez­zel a nagy­ará­nyú fej­lesz­tés­sel a ré­gé­sze­ti, mű­vé­szet­tör­té­ne­ti és nép­raj­zi ku­ta­tá­sok or­szá­gos vi­szony­lat­ban is szá­mon tar­tott bá­zi­sa lett.
Je­len­leg a könyv­tár 32 or­szág 450 in­téz­mé­nyé­től kap szak­köny­ve­ket, fo­lyó­ira­to­kat, és csak­nem száz bel­föl­di mú­ze­um­mal, tu­do­má­nyos in­té­zet­tel cse­rél ki­ad­vá­nyo­kat. Éven­te mint­egy 1000 kö­tet, el­ső­sor­ban ré­gé­sze­ti, nép­raj­zi, mű­vé­szet­tör­té­ne­ti szak­iro­da­lom ér­ke­zik e kap­cso­la­tok ré­vén. Igen ér­té­kes a mű­vé­sze­ti ka­ta­ló­gus-­gyűj­te­mény, amely rend­sze­res ér­ke­zé­se kö­vet­kez­té­ben át­fo­gó ké­pet ad az el­múlt év­ti­ze­dek kül- és bel­föl­di ki­ál­lí­tá­sa­i­ról.
A ha­zai és a fon­to­sabb kül­föl­di szak­köny­vek meg­vá­sár­lá­sa és a nagy­szá­mú cse­re mel­lett aján­dé­kok­kal, ha­gya­té­kok­kal is gya­ra­po­dik a könyv­tár. A leg­je­len­tő­sebb ha­gya­ték az el­múlt év­ti­ze­dek­ben Ybl Er­vin mű­vé­szet­tör­té­nész, Pe­so­vár Fe­renc és Kresz Má­ria nép­rajz­ku­ta­tók szak­könyv­tá­ra, va­la­mint György Osz­kár mű­for­dí­tó és Bart­ha La­jos szob­rász­mű­vész ki­sebb könyv­gyűj­te­mé­nye volt.