Ezen a te­rü­le­ten, a püs­pö­ki pa­lo­ta kö­ze­lé­ben a ko­ráb­bi ása­tá­sok na­gyobb ösz­sze­füg­gő fe­lü­le­te­ket nem tár­tak fel, így az elő­ke­rült fal­sza­ka­szok ösz­sze­füg­gé­se­i­nek tisz­tá­zá­sa he­lyett a fel­té­te­le­zé­sek kap­tak sze­re­pet az épü­let nyu­ga­ti ré­szé­vel fog­lal­ko­zó írá­sok­ban. Henszl­mann Im­re a fő­té­ren ta­lált fa­la­kat a Szent Ist­ván-­ko­ri épü­let ré­szé­nek tar­tot­ta és úgy gon­dol­ta, hogy az ál­ta­la rész­ben fel­tárt, ke­le­tebb­re lé­vő to­rony - ma már tud­juk, hogy a XV. szá­zad­ban épült dél­nyu­ga­ti to­rony - a temp­lom XII. szá­za­di meg­rö­vi­dí­té­sé­nek em­lé­ke. A kér­dés meg­ol­dá­sá­hoz az 1936-37. évi ása­tá­sok sem vit­tek kö­ze­lebb.

Kra­lo­vánszky Alán ku­ta­tá­sá­ig csak rész­ben fel­tárt vol­ta mi­att az épü­let meg­ol­dat­lan kér­dé­sei kö­zé tar­to­zott a dél­nyu­ga­ti to­rony ko­rá­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa. Már Henszl­mann Im­re el­ső fel­tá­rá­sa­kor nyil­ván­va­ló volt, hogy a to­rony nem Szent Ist­ván-­ko­ri. Épí­té­sét a temp­lom el­ső nagy át­épí­té­si kor­sza­ká­val hoz­ta kap­cso­lat­ba, ame­lyet ő III. Bé­la ko­rá­ra tett. Mi­u­tán a temp­lom nyu­ga­ti épít­mé­nyét a Szent Ist­ván-­ko­ri egy­ház ré­szé­nek tar­tot­ta, a to­rony épí­té­sét az épü­let át­épí­tés­sel já­ró meg­rö­vi­dí­té­sé­vel ma­gya­ráz­ta.

A to­rony fel­tá­rat­lan ré­sze­it ért új­ko­ri boly­ga­tá­sok mi­att Kra­lo­vánszky Alán ása­tá­sa is ne­he­zen ho­zott vol­na ered­ményt ko­rá­nak meg­ál­la­pí­tá­sá­ban. Gó­ti­kus tám­pil­lé­rei és né­hány, a fal­bel­sők­ben má­sod­la­go­san fel­hasz­nált XIV. szá­za­di fa­rag­vány azon­ban egy­ér­tel­mű­en a gó­ti­ka ko­rá­ra, leg­va­ló­szí­nűb­ben a XV. szá­zad ele­jé­re kel­te­zik a tor­nyot. Ezért a fel­tárt fa­lak­ban az újabb ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­it is­mer­te­tő be­szá­mo­lók az Ozo­rai Pi­po ál­tal emelt to­rony ma­rad­vá­nya­it lát­ják, amely­nek em­lé­két 1425-ből szár­ma­zó ok­le­ve­lek őriz­ték meg szá­munk­ra. Az észak­nyu­ga­ti to­rony ma­rad­vá­nya­i­nak rész­le­te­sebb meg­is­me­ré­se so­kat se­gít­het­ne a kér­dés biz­to­sabb el­dön­té­sé­ben.

Az 1425-ös adat egy­ér­tel­mű­vé te­szi, hogy az Ozo­rai Pi­po ál­tal épí­tett to­rony­nak volt előd­je, ame­lyet ré­gi­sé­ge és meg­rogy­gya­ná­sa mi­att kel­lett át­épí­te­ni. Épí­té­szet­tör­té­ne­ti pár­hu­za­mok és Kra­lo­vánszky Alán­nak a püs­pök­ség kert­jé­ben vég­zett ki­sebb fel­tá­rá­sa is azt a fel­té­te­le­zést tá­maszt­ják alá, hogy a temp­lom nyu­ga­ti vé­gén to­rony­pár emel­ke­dett. El­ső meg­épí­té­sé­nek idő­pont­ja és át­épí­té­se­i­nek meg­ha­tá­ro­zá­sa - a dél­nyu­ga­ti to­rony em­lí­tett gó­ti­kus át­épí­té­sén túl - ugyan­csak az észa­ki ol­dal ala­po­sabb meg­is­me­ré­sét igény­li.

Szé­kes­fe­hér­vár leg­ko­ráb­bi, a XVII. szá­zad ele­jén ké­szült áb­rá­zo­lá­sa­in a vá­ros leg­fon­to­sabb épü­le­te­ként egy két­tor­nyos, nem azo­nos mé­re­tű tor­nyok­kal ren­del­ke­ző temp­lom je­le­nik meg. A dél­nyu­ga­ti to­rony fel­tárt, vas­tag fa­lai a pré­post­sá­gi temp­lom ha­son­ló meg­je­le­né­sé­ről ta­nús­kod­nak, ki­moz­dult kö­vei és fal­sza­ka­szai pe­dig az 1601-ben be­kö­vet­ke­zett rob­ba­nás rend­kí­vü­li ere­jé­ről.

A temp­lom Szent Ist­ván-­ko­ri, fél­kör­íves szen­té­lyé­nek ma­rad­vá­nya már Henszl­mann Im­re ása­tá­sa óta is­mert, ezért je­len­tett meg­le­pe­tést, ami­kor 1972-ben a XV. szá­za­di szen­tély­bő­ví­tés alatt a Szent Ist­ván-­ko­ri szen­tély kül­ső fe­lü­le­tét ta­go­ló li­zé­nák ke­rül­tek elő. Fel­fe­de­zé­sük nem­csak a temp­lom egy­ko­ri meg­je­le­né­sé­vel kap­cso­la­tos is­me­re­te­in­ket gya­ra­pít­ja, de se­gít­sé­get je­lent a kor­szak épí­té­sze­ti elő­ké­pe­i­nek, tá­gabb ér­te­lem­ben an­nak a szel­le­mi és mű­vé­sze­ti kör­nek a fel­vá­zo­lá­sá­ban, amely az egy­ko­ri épít­te­tő szán­dé­ka­it meg­ha­tá­roz­ta.

Szé­kes­fe­hér­vá­ron en­nek a kül­ső tám­rend­szer­nek az ele­mei szin­te nap­ja­in­kig is­me­ret­le­nek vol­tak, és csak az 1990-es évek­ben a ko­ráb­ban fel­tá­rat­lan te­rü­let­re ki­ter­je­dő ása­tás ho­zott vál­to­zást. Az újabb ku­ta­tá­sok a kül­ső tám­rend­szer­nek két kü­lön­bö­ző idő­pont­ban ké­szült ele­me­it tár­ták fel. Kö­zü­lük ko­ráb­bi az a há­rom, a temp­lom dé­li fa­lá­tól 5,5, 3,5 és 4,8 mé­ter­re hú­zó­dó, 2 mé­tert meg­ha­la­dó szé­les­sé­gű fal­tömb, ame­lyek leg­in­kább a gó­ti­kus bo­to­za­tok el­len­nyo­má­sá­ra ké­szült tám­ívek ma­rad­vá­nya­i­ként ér­té­kel­he­tők. A temp­lom észa­ki ol­da­lán ösz­sze­ha­son­lí­tó cél­zat­tal vég­zett ása­tás de­rít­het­né csak ki, hogy az 1872. évi ása­tás óta is­mert, ha­son­ló szé­les­sé­gű fal­sza­ka­szok a dé­li ol­da­lon ta­lált fal­töm­bök meg­fe­le­lő­i­-e.

Az újabb ása­tá­sok a XI-XII. szá­zad­ban kö­zös­ség­ben élő ka­no­no­kok ko­los­tor jel­le­gű­en ki­épí­tett épü­let­együt­te­se ke­ren­gő­jé­nek észa­ki, a temp­lom mel­let­ti fo­lyo­só­ját tár­ták fel a ke­le­ti és nyu­ga­ti fo­lyo­só kis sza­ka­szá­val együtt. A ke­ren­gő­fo­lyo­són és az ud­var­ban is a pré­post­ság vi­lá­gi­ak szá­má­ra te­me­tőt mű­köd­te­tett. En­nek írott nyo­ma nem ma­radt fenn, az el­te­me­tet­tek kö­zött azon­ban fér­fi­a­kat, nő­ket, gyer­me­ke­ket egy­aránt ta­lá­lunk. A te­me­tő hasz­ná­la­tá­nak ide­jét le­le­tek alig köny­nyí­tik meg, de egy sír­ba he­lye­zett III. Bé­la érem­ből kö­vet­ke­ző­en a XII. szá­zad­ban már te­met­kez­tek a ke­ren­gő­ud­va­ron, a fo­lyo­só­ról XI­II. szá­za­di pénz­zel kel­te­zett sírt is­me­rünk

Ha­son­ló­kép­pen tel­jes fel­tá­rást igé­nyel a szen­tély dé­li ol­da­lán el­he­lyez­ke­dő, négy­szög­le­tes alap­raj­zú he­lyi­ség, amely­nek ku­ta­tá­sát ed­dig az 1938-ban mel­lé és fö­lé épí­tett fa­lak mi­att nem le­he­tett el­vé­gez­ni. A bel­se­jé­ben fenn­ma­radt eset­le­ges ko­rai pad­ló­ma­rad­vá­nyok se­gít­het­nek meg­ha­tá­roz­ni a temp­lom ko­rai pad­ló­i­nak idő­rend­jét.
A temp­lom észa­ki ol­da­lán Henszl­mann -az ása­tá­si alap­raj­zon- ket­tős he­lyi­ség­sort kö­zölt, a rom­kert 1938-as ki­ala­kí­tá­sá­hoz kap­cso­ló­dó ku­ta­tás pe­dig nem szen­telt kü­lö­nös fi­gyel­met en­nek a te­rü­let­nek. A pré­post­ság XVI­II. szá­zad ele­ji fel­mé­ré­sé­nek is­mert­té vá­lá­sa óta vi­ta­tott a raj­zon áb­rá­zolt két ká­pol­na he­lye.