Kutatástörténet

Fö­veny kö­zép­ko­ri köz­ség (a mai Tác köz­ség te­rü­le­tén, a Sár­víz ke­le­ti ol­da­lán) a XVI. szá­zad­ban tö­rök kéz­re ke­rült és el­pusz­tult. A szán­tó­föld­nek, il­let­ve sző­lő­nek hasz­nált te­rü­let­ről a XVI­II. szá­za­di for­rá­sok ró­mai kő­em­lé­kek­ről em­lé­kez­tek meg. A II. Jó­zsef csá­szár ide­jén vég­zett tér­kép-­fel­mé­rés nagy-­mé­re­tű fal­ma­rad­vá­nyo­kat mu­ta­tott ki a volt köz­ség te­rü­le­tén. A XIX. szá­zad­ban Ró­mer Fló­ris, a ma­gyar ré­gé­sze­ti ku­ta­tá­sok egyik meg­szer­ve­ző­je be­jár­ta a le­le­tek­ben gaz­dag te­rü­le­tet és adott le­írást az em­lí­tett - vé­le­mé­nye sze­rint ka­to­nai tá­bor­hoz tar­to­zó nagy fa­lak­ról. Az el­ső ása­tás 1934 és 1939 kö­zött egy há­rom­ap­szi­sos nagy épü­le­tet ta­lált, ame­lyet kez­det­ben óke­resz­tény ba­zi­li­ká­nak ha­tá­roz­tak meg, ké­sőbb, ami­kor pe­risty­li­u­mos ud­var­ral egé­szült ki, egy nagy­bir­tok köz­pont­já­ban lé­vő vil­lá­nak vél­tek. A tel­jes egé­szé­ben be­épí­tet­len, mint­egy 200 hek­tár nagy­sá­gú te­rü­le­ten fek­vő ró­mai ko­ri te­le­pü­lés fel­tá­rá­sa 1958-ban in­dult meg, az­zal a szán­dék­kal, hogy a ró­mai te­le­pü­lést, a hoz­zá tar­to­zó ipar­te­le­pek­kel, kül­ső ne­gye­dek­kel és te­me­tők­kel fel­tár­ja és be­mu­tas­sa. A fel­tá­rás ötö­dik év­ti­zed­ében Gor­si­um már a nagy Du­na vi­dé­ki ró­mai fel­tá­rá­sok egyi­ke, amely­nek kü­lön­le­ges ér­té­ke az an­tik vi­lág za­var­ta­lan meg­je­le­ní­té­sé­nek le­he­tő­sé­ge.


Az ásatás eredményei

Az 1934-39 kö­zött vég­zett ása­tás so­rán fel­tárt épü­let 1958 után nagy mé­re­tű pa­lo­tá­nak bi­zo­nyult. A pa­lo­ta előt­ti osz­lop­csar­no­kos hom­lok­za­ta előtt kö­ve­zett ut­ca ke­rült elő, má­sik ol­da­lán lak­ta­nya jel­le­gű 70 mé­ter hosz­szú épü­let­tel: a fel­tá­rás egy IV. szá­za­di vá­ros köz­pont­já­ra ta­lált. A vá­ros­köz­pon­tot, amely­ben ed­dig két óke­resz­tény ba­zi­li­ka, két köz­für­dő, hi­va­ta­los épü­le­tek és la­kó­há­zak ke­rül­tek elő, vá­ros­fal vet­te kö­rül, a négy ol­dal kö­ze­pén egy­-egy vá­ros­ka­pu­val.
A pa­lo­ta és a ve­le szem­ben lé­vő lak­ta­nya alap­ján fel­té­te­lez­he­tő, hogy a III/IV. szá­zad for­du­ló­ján lét­re­ho­zott vá­ros az ek­kor lét­re­ho­zott Va­le­ria tar­to­mány hely­tar­tó­já­nak szék­he­lye le­he­tett. A vá­rost, az Iti­ne­ra­ri­um An­to­ni­ni ró­mai úti­könyv mér­föld­ada­tai alap­ján Her­cu­li­á­nak ne­vez­ték el, Di­oc­le­ti­a­nus társ­csá­szá­rá­nak, Ma­xi­mi­a­nus Her­cu­li­us­nak tisz­te­le­té­re.


Az úti­könyv a te­le­pü­lés ko­ráb­bi ne­vét - Gor­si­u­mot - is meg­őriz­te. A fel­tá­rás a IV. szá­za­di vá­ros ma­rad­vá­nyai alatt két to­váb­bi épí­té­si kor­sza­kot ál­la­pí­tott meg. A Kr.u. I. szá­zad kö­ze­pé­től - ami­kor a ró­ma­i­ak a Du­nán­túl ke­le­ti fe­lét meg­hó­dí­tot­ták és Pan­no­nia pro­vin­ci­át meg­szer­vez­ték, ka­to­nai tá­bor állt e he­lyen, ame­lyet a II. szá­zad ele­jén, ami­kor már bel­ső erő­dí­tés­re nem volt szük­ség, fel­szá­mol­tak. A volt tá­bor te­rü­le­tén hoz­ta lét­re Trai­a­nus csá­szár a 106-ban lét­re­ho­zott Al­só Pan­no­nia pro­vin­cia tar­to­mány­gyű­lé­sé­nek (con­ci­li­um pro­vin­ci­ae) és a pro­vin­cia csá­szár-­kul­tu­szá­nak mint­egy 9 hek­tár mé­re­tű szent­ke­rü­le­tét. A ka­to­nai tá­bor mé­lyen fek­vő ré­te­ge­i­ből a park­ban sem­mi sem mu­tat­ha­tó be, a szent­ke­rü­let je­len­tős épít­mé­nyei azon­ban a ré­gé­sze­ti park leg­je­len­tő­sebb lát­ni­va­ló­it ad­ják. A szent­ke­rü­let köz­pont­ját nagy mé­re­tű fo­rum, az ün­ne­pi fel­vo­nu­lá­sok szá­má­ra lét­re­ho­zott 90×45 mé­ter nagy­sá­gú tér ad­ja, az is­ten­né nyil­vá­ní­tott Au­gus­tus csá­szár temp­lo­má­val, a csá­szár­kul­tusz és a tar­to­mány­gyű­lés nagy csar­no­ka­i­val. A mint­egy fe­le­rész­ben fel­tárt szent­ke­rü­let­ben ed­dig 8 temp­lom, a vá­rosi kö­ve­tek el­he­lye­zé­sé­re szol­gá­ló ven­dég­ház, ét­ke­ző­hely és az ün­nep­sé­gek­hez tar­to­zó já­té­kok szín­he­lye (egy­elő­re lé­gi­fel­vé­te­len meg­ha­tá­ro­zott) ha­tal­mas amp­hit­he­at­rum ke­rült elő. A szent­ke­rü­let a pro­vin­cia fon­to­sabb ese­mé­nye­i­nek (ál­la­mi ün­ne­pek, csá­szár­lá­to­ga­tá­sok) szín­he­lye volt. Gaz­dag mi­to­ló­gi­a­i- és ál­lat­je­le­ne­tes re­li­ef­so­ro­za­tok ma­rad­tak fenn: té­má­juk azo­nos a 147-ben és 248-ban Ró­má­ban vert érem­so­ro­za­to­ké­val: Ró­ma fenn­ál­lá­sá­nak 900. és 1000. év­for­du­ló­já­ra ké­szül­tek. A csá­szár­lá­to­ga­tá­sok kö­zül kü­lö­nö­sen Fel­ső Pan­no­nia volt hely­tar­tó­já­nak, Sep­ti­mi­us Se­ve­rus­nak 202. évi lá­to­ga­tá­sa je­len­tős, aki sa­ját költ­sé­gén ho­zat­ta hely­re a mar­co­mann há­bo­rúk­ban rész­ben le­rom­bolt Au­gus­tus-­temp­lo­mot. A szent­ke­rü­le­tet Kr. u. 260-ban a Du­na má­sik ol­da­lán la­kó szar­ma­ta ro­xo­lá­nok meg­sem­mi­sí­tet­ték.
A III/IV. szá­zad for­du­ló­ján ala­pí­tott vá­ros fal­lal kö­rül­vett köz­pont­ja meg­ér­te a ma­gyar hon­fog­la­lást, ne­ve et­től kezd­ve Fö­veny lett. Szent Ist­ván ki­rály szé­kes-­fe­hér­vá­ri épít­ke­zé­sei szá­má­ra - ko­ra­be­li ok­le­vél ta­nú­sá­ga és a ró­mai te­le­pü­lé­sen ta­lált nyo­mok alap­ján - utat épí­tett a ki­rá­lyi fő­vá­ros és a 7 ki­lo­mé­ter­re lé­vő fa­lu kö­zött. A ki­rá­lyi szék­hely a ró­mai te­le­pü­lés fa­la­i­ból épült fel.