Ba­la­ton­aka­raty­tya szom­széd­sá­gá­ban, Fü­le köz­ség­ben a Szé­che­nyi ut­ca 107. szám alat­ti né­pi mű­em­lék há­zat 1985-ben ál­lí­tot­ta hely­re az or­szá­gos Mű­em­lé­ki Fe­lü­gye­lő­ség. A 19. szá­zad el­ső fe­lé­ben ko­sár­íves ár­kád­so­rú tor­nác­cal épült la­kó­ház for­ma­i­lag a Ba­kony-­Ba­la­ton-­fel­vi­dék ha­son­ló épü­le­te­i­re em­lé­kez­tet, el­ter­je­dé­sü­ket te­kint­ve azok­nak leg­ke­le­tibb elő­for­du­lá­sa. A hosz­szú ház mai for­má­ját a ré­geb­bi el­ső rész ki­bő­ví­té­sé­vel nyer­te. Az ut­ca fe­lő­li, ko­ráb­bi épü­let­rész szo­ba, kony­ha, kam­ra, is­tál­ló­ból áll. A hát­só, ké­sőb­bi, a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ből va­ló épü­let­rész he­lyi­sé­gei: kony­ha, szo­ba, kam­ra és is­tál­ló. Az épü­let ese­té­ben a Du­nán­tú­lon, a Kis­al­föld­ön és az Észa­ki-­Kö­zép­hegy­ség­ben gya­ko­ri, több csa­lád ál­tal la­kott hosz­szú ház­zal, kö­zös ud­var­ral van dol­gunk. A fü­lei ház­ban az 1970-es évek ele­jé­ig két csa­lád élt.
A két épü­let­rész tü­ze­lő­be­ren­de­zé­se, füst­el­ve­ze­té­se is kü­lön­bö­ző volt. Az el­ső rész ké­mény nél­kü­li füs­tös­kony­hás ház­ként épült, ahol a szo­ba aj­ta­ja egé­szen az 1920-as éve­kig nem a füs­tös­kony­há­ból, ha­nem a tor­nác­ról nyílt. A má­so­dik ház­rész kony­há­ja már tég­la­bol­to­za­tú nyi­tott ké­mény­nyel épült. A nyi­tott ké­mény alatt a koc­ka ala­kú ke­nyér­sü­tő nagy­ke­men­ce és a ka­lács-, ré­tes-, hús­sü­tés­re hasz­nált kis­ke­men­ce ma is lát­ha­tó.


Az ár­kád­so­ros tor­nác mi­att épü­let­szer­ke­ze­ti, a kö­zös ud­var­ból ere­dő­en tár­sa­da­lom­nép­raj­zi szem­pont­ból fi­gye­lem­re mél­tó há­zat a Fej­ér Me­gyei Ta­nács sza­bad­té­ri nép­raj­zi mú­ze­um szá­má­ra ál­lít­tat­ta hely­re. Az épü­let el­ső fe­lé­ben 1986-ban sár­ré­ti táj­há­zat ren­dez­tünk be.
A be­ren­de­zé­si tár­gyak je­len­tős ré­sze a ház utol­só tu­laj­do­no­sá­tól ke­rült a mú­ze­um­ba. Ezt egé­szí­tet­tük ki a Fü­lén és a Fej­ér me­gyei Sár­rét köz­sé­ge­i­ben gyűj­tött tár­gyak­kal, el­ső­sor­ban bú­to­rok­kal és tex­ti­lek­kel. A táj­ház be­ren­de­zé­sé­ből fő­ként a Pol­gár­di­ból va­ló, ke­mény­fá­ból fa­ra­gott, "Ko­vács Já­nos 1832" fel­ira­tú sa­rok­pad és a So­po­nyá­ról ide­ke­rült, 19. szá­za­di bög­re­sze­mes, zöld­má­zas, csák­vá­ri cse­rép­kály­ha ér­de­mel fi­gyel­met.


Az épü­let má­so­dik ré­szé­ben Szőt­te­sek és hím­zé­sek Fej­ér me­gyé­ben cím­mel ren­dez­tünk ki­ál­lí­tást a szé­kes­fe­hér­vá­ri Szent Ist­ván Ki­rály Mú­ze­um nép­raj­zi gyűj­te­mé­nyé­nek anya­gá­ból. Ki­ál­lí­tá­sun­kon a Fej­ér me­gyei ta­kács­köz­pon­tok­ban, Pol­gár­din, Zá­mo­lyon, Lo­vas­be­rény­ben, Ta­baj­don ké­szült szőt­te­se­ket, a ken­der­fel­dol­go­zás esz­kö­ze­it, a ta­kács céh­em­lé­ke­ket, va­la­mint a 18-19. szá­zad­ból ránk ma­radt Fej­ér me­gyei hím­zé­se­ket mu­tat­juk be.
A ki­ál­lí­tott hím­zé­sek kö­zül a leg­ré­geb­bi év­szá­mos da­rab az 1735-ből szár­ma­zó bics­kei úr­asz­tal­te­rí­tő. A la­po­söl­tés­sel, szál­szá­mo­lás­sal és fe­hér lyuk­hím­zés­sel ké­szült tex­tí­li­ák cso­port­já­ban pár­na­vé­ge­ket, jegy­ken­dő­ket, fej- és váll­ken­dő­ket mu­ta­tunk be Fü­lén a a Sár­ré­ti Táj­ház­ban, amely hét­fő ki­vé­te­lé­vel na­pon­ta 10-14 órá­ig lá­to­gat­ha­tó.